Szörnyű

napokon vagyok túl. Nem kellett sokáig várnom a bánatzabálásokra. Két nap alatt felzabáltam annyit, mint máskor egy hét alatt. És sajnos úgy érzem, hogy nem érdekel. Soha még annyira nem bántott, hogy nem szabad mozognom, mert azért szellemileg is jelentett némi kikapcsot az a napi fél óra...:(A versenyből is kiszállok, ma már nem is küldtem súlyadatot. 2 kg-mos többletet minek? És minek versenyezzek, ha nem használ nekem, ha nem motivál? Szomorú vagyok, szívemből szomorú...És ez baj. És a szomorú, hgy nem látszik kifelé, mert nem mutathatom, de szomorú vagyok, nagyon szomorú...