Ez megér egy misét, vagyis egy bejegyzést!

Ki emlékszik még erre az írásomra: "És van egy titkos tervem is, amiről csak később beszélnék.... Ha beválna, nagyon boldog lennék..." ??? Január 2-i bejegyzés részlete...
Most már beszélnék róla. Tudjátok, mindig utáltam a futást. A férjem régebb nagy kocogó volt, a maximuma asszem 17 vagy 21 km, már nem emlékszem. Régen minden este kocogott. Most ritkábban. És eldöntöttem, hogy kipróbálom. A suliban a 8oo m-től mindig kiköptem a tüdőm, előfordult sokszor, h le sem tudtam futni. És gondoltam, neki állok. És ma neki álltam!!! És jelentem, hogy első nekifutásra szó szerint 1,8 km-t futottam. Tudjátok, mit jelent ez nekem? El sem tudom hinni. Van bennem kakaó, van bennem akarat, le tudom győzni a világot, s magamat, ez őrület, és hihetetlen. És igazából csak egy holtpontom volt, kb. 3oo m után. Azt éreztem, hogy nem bírom. De mentem tovább, jött velem a férjem, biztatptt, ő sem igazán hitt bennem, és sikerült. Úgy indultam: ha nem megy, lesz belőle gyors séta. De csak 5 perc gyors séta volt, 13 perc jó kis tempós kocogás. Hát, még mindig nem hiszem, egyszerűen fogalmam sem volt, hogy ez valaha megtörténhet velem. Tudom, hogy nem sok az 1,8 km, de ha csak minden este 1oo m-rel növelem, akkor 12 nap után az már 3 km, egy hónap után meg 5 km. Persze, ez nem biztos, hogy így lesz, de folytatni szeretném. Remélem, a lábam bírja majd. Bár a futást nem javasolta tavaly a doki, de mostanában nincsenek fájdalmaim egyáltalán. Hát, köszönöm, hogy elolvastatok.