Oka volt

a nemjelentkezésnek. Újra magamba zuhantam, A svédországi út szuper volt, csak éppen jó sokat ettem,ahogy azt illik vendégségben. Na, ahhoz képest, csak egy kiló plusszal jöttem haza. Aztán jött sorra minden. Elkeseredés, a "nekemezsohanemfogmenni"-érzés. Gondolom, ismeritek páran ezt. Aztán meghoztam eddigi életem egyik legjobb döntését. Beiratkoztam egy két hétvégés agykontroll-tanfolyamra. És ott elkezdődött az a  csoda, amiben ma is részem van Minden megváltozott bennem. Persze, régebb is kapcsolatban voltam már ezzel, de nem tudtam a technikákat, nem tudtam az elmélyülés titkát, és nem tudtam, h úgy is lehet étkezni, hogy nem diétázol csak eszel és fogysz, és helyre áll az egészséged és az egész életed megváltozik. Pontosabban te változol és ezért minden változik körülötted.Minden szebb és jobb lesz, kinyílik a világ, elkezd kimaradni az életedből a kétségbeesés, a félelem, és minden negatív dolognak vagy múltbeli rossz tapasztalanak az emléke. Van élet a dac, a félelem, a feladás és minden egyéb rossz után. Nem tartom már azzal a szóval a kapcsolatot, hogy feladom. Mert az feltételez egy harcot, egy küzdelmet. És én nem akarok többet sem küzdeni, sem harcolni, mert sehova nem vezet. Ennek harmadik hete, és tessék, 3,2 kilónak máris búcsút mondtam, de nem lényeges, egyáltalán nem lényeges, mert csak az számít, hogy egészségesnek, könnyednek érzem magam, és egyáltalán JÓL érzem magam. Nincs titok, nincs recept, csak TE vagy, TE, ott bent magadban....Persze, nyilván másképp étkezem, de erről majd egy másik bejegyzésben.