vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan...
- Babits Mihály -
Nem tudom, miért és hogyan, de eltelt egy hónap és egy hét azóta, hogy itt voltam. Ne haragudjatok. Nem volt ez különösebben nehéz időszak, egészen május 2o-ig, míg Erőss Zsolték el nem tűntek. Persze nekik semmi közük a bloghoz, de meghatározták az életem egy időre.
Ami elkeserít, hogy április 27-én 83,2 kiló voltam. Most nem mértem magam, reggel következik, de hétfőn 83,5 voltam...:( És azóta voltam én 82,4 is, de felszaladt, és nemtom, miért, nem értem és nem értem. Túl vagyok egy pajzsmirigyes vizsgálaton, és semmi baj, hála Istennek, így a hiba a készülék belsejében van, nem hiszem, hogy másképp ennék vagy ilyesmi. Inkább a fejben van még mindig gond. El kell engednem vhogy a görcsöket. Ma vettem egy nagyon szép nyári rucit, és szűk, feljön a cipzár, de hájaimat nem lehet szépen eldugdosni benne. Talán ez fog egy kicsit motiválni. Héten Pesten voltunk, nagyon jó volt, de holnaptól újra újat szeretnék kezdeni, vagyis jobban oda figyelni. Remélem, mindenki jól van, puszik.
